Amnézia

A hangok a fejemben idegtépőek voltak. Mindent hallottam. Ennek a hatalmas épületnek minden szobájában lévő ember beszéde olyan volt, mintha közvetlen mellettem beszélnének. Mi történt velem ? Mi ez az egész? Mi ez a rengeteg hang? A fejem szétrobban. Nem bírom.
Kétségbeesetten próbálok egyenesen futni, de a fájdalom, ami bennem tombol , na meg a magassarkú, nem teszi lehetővé ezt nekem. Valaki, valaki segítsen. Egy ajtó, egy ajtó van előttem. Lenyomom a kilincset és benézek. Két ember van benn, de az arcukat nem igazán látom, de abban biztos vagyok, hogy engem figyelnek. Mit keres ez itt?-gondolják.
-B..bocsánat…-próbálom kinyögni és távozom. Hol az az ember? Aki inni adott ? Aki miatt mindez megtörtént ? Ő meg tudja szüntetni igaz? Ő képes rá ?
A lábam kicsúszik alólam, és erősen a földnek vágódom. Magzatpózt veszek fel, és behunyom a szemem.
„-Mégis mit képzelsz? Mit csinálsz? „
„-Drágám, annyira szeretlek…”
„-Nem , a piros nem áll jól neked. „
„-De ez szigorúan bizalmas információ.”
„-Anyu, meddig maradunk itt ? „
„-Az lenne a legjobb ha lemennénk vacsorázni, nem gondolod ? „
Mindent hallok. Nem akarom, mégis. Nem ismerem ezeket az embereket. Hol vagyok ? mi ez az épület? Minek jöttem egyáltalán ide? És én kivagyok ?
Nehézkesen felálltam.
-Ki vagyok én ? – kérdeztem magamtól. Ismét futásnak eredtem. Egy újabb ajtó, ismét benyitok.
-Már megint te? – hallom meg a bent lévő férfi hangját.
Térdre rogyok és a kezem a fülemhez szorítom.
-Hallgassatok el…könyörgöm…
Odajön hozzám és letérdel velem szemben.
-Minden rendben? – kérdezi. – Mi a baj?
Könnyes szemekkel ránézek.
-A hangok … nem hallgatnak el…
-Jól van, nyugodj meg. Figyelj…izé … próbálj meg az én hangomra koncentrálni ? Rendben ? Hallod a hangom, koncentrálj rá. Zárj ki mindent. Csak a hangomra figyelj.
Ekkor minden elcsitult. Egyedül az ő hangját hallottam, ami átjárta a testem minden egyes pontját. Ránéztem, és lassan kitisztult a kép.
-Minden rendben ? –kérdezte zavarodottan.
-Igen…-motyogom és próbálok talpra állni. Segít nekem. – Köszönöm, nagyon köszönöm. – mondom és elindulok az ajtó felé.

1.fejezet

-Figyelj Tom, mindent át kell kutatnod érted? Minden egyes nőt kérdezz ki ha kell, de muszáj megszereznem ! Értetted? Ha 1 hónapon belül, amíg itt vagyunk nem lesz meg az információ mindennek lőttek. – oktattam ki Tomot. Sosem fordultam ki ennyire magamból, de ez a helyzet most kihozta belőlem.
-Rendben, de…
Az ajtóra meredt a tekintetünk, mivel valaki benyitott. Egy fiatal, 19 év körüli nő lehetett, aranyos fehér ruhában és fekete magassarkúban. Mit keres ez itt? – gondoltam. Az arca sápadt volt, és nehezen vette a levegőt. Épp fel akartam állni, hogy segítsek neki, vagy megkérdezzem mi baja van, esetleg a mosdó felé igazítsam, ha ez a nő itt totál részeg, de megelőzött.
-B..bocsánat…-nyöszörögte és kirohant az ajtón.
-Szerinted részeg?-mutatott az ajtó felé Tom.
-Biztosan.-legyintettem. –Mit is kezdtél el mondani?
-Tényleg, hogy mi van ha a lány nincs itt?
-Biztosan itt van.
-És ahoz, hogy megkapd az infot, ki kell nyírnod?
-Nem tudom, de ha a helyzet ezt kivánja…
-Pff…szegény azt se tudja mibe keveredett.
-Nem bizony.
Tom intett majd elindult az ajtó felé.
-Hé!-szóltam utána.
-Mond…
-Vigyázz, állítólag a jövendőbelijével jött, és az apja sincs messze tőlünk.
Bólintott, majd kiment a szobából. Felálltam és átöltöztem lefekvéshez. Ez a mai nap rendesen kimerített. Épp be akarok feküdni , amikor hallom, hogy kinyilódik az ajtó. Mi az már Tom ? –gondoltam, de amikor megfordultam nem Tom állt előttem. Hanem ismét az a dilis csaj.
-Már megint te? – kérdeztem, de ő térdre esett. Hallottam, hogy valamit mond, de nem értettem tisztán, hogy mit. Annyira esetlennek nézett ki. Odamentem hozzá és letérdeltem elé.
 -Minden rendben?
Ekkor rámnézett. A szemei könnyesek voltak …
-A hangok … nem hallgatnak el… - zokogott.
-Jól van, nyugodj meg. Figyelj…izé … próbálj meg az én hangomra koncentrálni ? Rendben ? Hallod a hangom, koncentrálj rá. Zárj ki mindent. Csak a hangomra figyelj. – nyugtattam. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne ilyenkor mondanom, de reméltem, hogy ez segít. .
-Minden rendben ? –kérdeztem meg ismét.
-Igen…-motyogta, majd segítettem neki felállni. – Köszönöm, nagyon köszönöm.
És elindult vánszorogva az ajtó felé. Hát ezzel meg mi van ? Nem értem. Megvártam, amíg távozik, és pbefeküdtem az ágyba. Pár perc telt el, utána pedig szó szerint berontott és a szobám sarkába futott, ott pedig leült és átfonta a térdét a karjaival.
-Már megint mi a baj? –állok fel.
-Ha kimegyek, akkor megint hallom… - mondta. Az arca úgy festett, mint akit halálra ijesztettek. Lehetséges lenne, hogy ez a lány bolond?
-És ha itt vagy, akkor nem? – kérdem.
-Nem tudom, miez…én…én… a hangod…csak arra tudok koncentrálni de,….
Remek. Most ez is rámtapadt. Azért mert azt mondtam neki, hogy a hangomra koncentráljon, rám akaszkodik ? Milyen világban élünk.
-Jól van, mond el mi a baj? Hívjak neked egy pszihiátert?
-Én nem tudom. Valaki inni adott…aztán valahogy a folyósóra kerültem és hallottam azt a rengeteg hangot, és …és én mindent elfelejtettem. – egy kis ideig elhallgatott, majd folytatta. – Nem tudom ki vagyok. – mondta inkább magának, mintsem nekem. – Nem tudom ki vagyok.-ismételgette.
-És akkor mi legyen? Hátralévő életedben a szobám sarkában fogsz kuksolni?
-Segíts nekem…- felállt és megfogta a kezem . –Segíts nekem kérlek, segíts megtalálni azt az embert !
-Miért segítenék én neked? – ordítottam rá. Soha életemben nem emeltem még fel a hangom nővel szemben, de ő elérte, hogy ezt tegyem. – Menj innen, azonnal.
-Kérlek…én, én ígérem, hasznodra leszek, amíg megtaláljuk az embert.
-Hasznomra?
Elgondolkodtam. Ha az a lány, itt van valahol a szállodában, akkor ez a lány segíthetne nekem. Hisz egy nő hamarabb megnyílik egy másik nőnek, mintsem egy ismeretlen férfinak.
-Rendben. De csak ha rendesen viselkedsz! Ígérem, segítek megtalálni azt az embert, ha te is segítesz nekem.
-Köszönöm!-hálálkodott és hozzámbújt.
-Na ne..-löktem el magamtól. – A testi kapcsolat tilos. Világos? Még a kisujjad sem érhet hozzám .
Bólintott és elmosolyodott. Ha mosolyog aranyos…
-A kisujjam sem ! – ismételt meg. – Megfürödhetek? – kérdezte félénken.
-Legyen.-adtam be a derekam, és kiszedtem egy szabadidőnadrágot, és egy polót a szekrényből. – Vedd most fel ezeket, holnap veszek neked ruhákat. Ha mindent elfelejtettél, nyílván azt is, hogy melyik lakosztályt bérelted te ki.
Elvette a kezemből és berohant a fürdőbe. Már csak ez hiányzott. Én tisztára hülye vagyok. Nem vagyok normális, esküszöm. Levertem magam az ágyon, és a magasbanyúló mennyezetet bámultam. Pár napja már itt vagyok, de még csak meg sem figyeltem, hogy milyen szobában vagyok. A régies minták a falon, a világítás, nem… az egész épület olyan, mint valami régi horrorfilmből kitépett építmény. Lehet,hogy emiatt dilizett be a csaj? – mosolyodtam el.
Csak néztem a falat, és egyre álmosabb lettem.